Harmadik fejezet

Mila

Bemegyek a fürdőszobába, leveszem magamról a vizes fürdőruhát. Még mindig magamon érzem a hűvös tekintetét, ahogy az erkélyről nézett le rám, mint egy betolakodóra.

Újra megmutatta izmos felsőtestét. Istenem! Ez a pasi sosem hord pólót?!

Beállok a zuhany alá, gyorsan lefürdök, aztán belebújok a pizsamámba. Felkapom a telefonomat, és felhívom Lizát. Két csörgés után fel is veszi.

• Na, mi a helyzet? Mesélj! - szól vékony hangján.

Nagyot sóhajtok.

• Az előbb úsztam a medencében. Rhys meglátott az erkélyről.
• És? Megint olyan bunkó volt, mint reggel a konyhában? - érdeklődik. Ma megírtam neki még korábban az első találkozásomat Rhys-szel.
• Valahogy úgy. Nem bírom elviselni a gyilkos pillantásait. Fogalmam sincsen, hogy mi baja velem. - panaszkodom neki.
• Csak azért viselkedik így, mert még nem ismer. Idegen vagy neki, aki egyik napról a másikra beköltözött az otthonába. Ha megismer, akkor meg fog kedvelni. - próbál nyugtatni.
• Valószínűleg így van. De nekem se könnyű ez a helyzet.
• Tudom. Légy türelmes. Hívj bármikor, ha kellenék.
• Rendben. Puszi.

Leteszem a telefont és feszülten a hajamba túrok. Lizának igaza lehet, de Rhys-nek akkor sem kéne ennyire ellenszenvesnek lennie. Hiszen ha rajtam múlna, itt se lennék.

Befekszem az ágyba, magamra húzom a takarót és hamar álombaszenderülök.

Reggel miután megmosakodtam, halvány sminket viszek fel. Szeretem a természetességet, ezért sosem szoktam erős, túlzó színeket használni magamon. Enyhén göndör fürtjeimet kiegyenesítem, aztán magamra kapom a lenge spagetti pántos sárga színű nyári ruhámat, és hozzá a fehér Converse cipőmet.

Elindulok a földszintre. Óvatosan közelítem meg a konyhát, nem szeretnék megint Rhysbe botlani. Úgy döntöttem, hogy jobb ha kerülöm őt. Már amennyire lehet így, hogy egy fedél alatt lakunk.

Szerencsére egyedül vagyok. Kávét főzök, aztán nekiállok tojásokat felverni a rántottához. Közben megérkezik Caleb.

• Jó reggelt! - mosolyog rám.
• Jó reggelt! Éhes vagy?
• Naná! - leül a bárszékre a konyhapult elé.
• Tojásrántottát készítek.
• Szuper! - összecsapja két kezét. - Készen állsz a városnézésre?
• Igen. - bólintok. - Reggeli után indulhatunk.

Miután elkészültem az étellel, előveszek két tányért amire kiszedem a tojást, teszek mellé szeletelt paradicsomot és pirítóst is. Mindkettőnknek töltök ki kávét bögrébe, aztán helyet foglalok Caleb mellett.

• Micsoda kiszolgálás. Ezentúl te készíted a reggelimet. - nevet.
• Azért ne szokj hozzá. - vigyorgok rá.

Kis idő múlva, anya és Thomas is csatlakoznak hozzánk a konyhában.

• Jó étvágyat! - mondják egyszerre, mikor mellénk érnek. Calebbel csak bólogatunk nekik két falat között.
• Van valami tervetek mára? - érdeklődik anyám.
• Megmutatom a várost Milának. - válaszol neki Caleb.
• Ez jól hangzik. - mosolyog ránk. - A virágüzletbe is benézhetnétek. Már csak az utolsó simítások vannak. Úgy tervezem, hogy iskolakezdésre megnyitok.
• Persze. Mindenképp megnézzük. - adok egy puszit anya arcára, aztán összeszedem a tányérokat és a mosogatóba teszem.
• Mivel te készítetted a reggelit, ezért én mosogatok. - áll mellém Caleb.
• Nem szükséges. - rázom a fejemet.
• Dehogynem. - megvillantja csodás mosolyát nekem.

Elköszönünk a szüleinktől, aztán elindulunk. A felhajtón több autó is áll, plusz még ott van a garázs is. Anya fehér Toyotáját megismerem és Thomas Volvoját is, áll még ott egy gyönyörű sötétkék Ford Mustang is, a garázsajtó zárva van, szóval azt nem látom, hogy ott milyen autó áll.

Caleb a Mustang felé sétál, szóval gondolom az lehet az övé.

• Szép kocsi. - végigsimítok a karosszérián.
• Köszi. Ő az én drágaságom. - felnevet, én pedig forgatom a szememet.
• Sosem értettem ezt az autó imádatot a pasiknál. - gúnyolódom vele, és közben beülünk a kocsiba.
• Én nem vagyok olyan vészes. Rhys durvább. - értetlenül nézek rá. - Az ő Audija és Yamaha motorja van a garázsban. Kisajátította magának a helyet. Bár inkább csak a motorját félti. De azt annyira, hogy rajta kívül más nem is ülhet rá, még mögé sem. - rázza a fejét.
• Érdekes. - halkan motyogom az orrom elé.
• Igen. Azt hiszem ez a szó jellemzi a bátyámat… Érdekes. - vigyorog miközben beindítja a kocsit és elindul.

Naperville egészen más, mint Columbus. Tisztább, zöldebb és nyugodtabb. Caleb megmutatja a belvárosi részt, az üzleteket, parkokat. Végigmegyünk a Riverwalk sétányon, anya boltjába is betérünk. Forgalmas helyen van, és nagyon szépen megcsinálta, már készen áll a nyitásra. Ezután elmegyünk egy aranyos kis cukrászdába fagyit venni, aztán tovább sétálgatunk.

Caleb valami épületet mutat nekem éppen, ezért nem figyelek a lábam elé, és megbotlok, mire a kezemben lévő fagyi a földre esik.

• Basszus! - káromkodom el magam.
• Jól vagy? - aggódva kérdezi tőlem.
• Én igen. Csak a fagyim nem.
• Semmi baj. Veszek neked másikat. - mosolyog rám.
• Nem kell, de köszi. Tudod én már csak ilyen szerencsétlen vagyok. - kínomban felnevetek.
• Ezek szerint ilyen gyakran megtörténik veled?
• Állandóan. - jót szórakozik rajtam, közben a kocsi felé vesszük az irányt.

Nem messze a várostól áll meg az autóval, egy tó mellett.

• Ez itt a Herrick Lake. Anyával sokszor jártunk ide. - mondja, és kiszáll a kocsiból, én pedig követem őt.
• Ez gyönyörű.

Sétálunk a tóparton egy darabig, aztán egy padnál megállunk és leülünk.

• Ez volt anya kedvenc helye. - szomorúan néz a víz felé.
• Sajnálom ami vele történt.
• Nagyon hiányzik. De élnem kell az életemet tovább. Ő is ezt akarná. - halvány mosolyra húzza a száját.
• Én nem tudom hogyan élném túl, ha anyával valami történne. - elgondolkodva nézek magam elé.
• Elején nehéz, de aztán megtanulsz valahogy nélküle élni. De nem vagyunk egyformák. Mindenki máshogy gyászol.
• Igen. Ebben igazad van.

Mély levegőt vesz, és lassan kifújja.

• Azt hiszem Rhys nem tudja feldolgozni az elvesztését. Régen annyira más volt. Sokat nevetett. De azóta olyan szomorú lett. Bezárkózott, senkit nem enged közel magához. Hiányzik a régi bátyám. - elkeseredve néz rám.
• Annyira sajnálom, Caleb. Egyikőtöknek sem lehet könnyű. Talán neki több idő kell. - megsimogatom a hátát. Látom az arcán, hogy jól esik neki, és megnyugszik.
• Na de elég a búslakodásból. - pattan fel a padról. - Nem akarlak lehervasztani.

Vissza sétálunk a kocsihoz, és hazamegyünk. Elfáradtam az egész napos mászkálásban.

Lezuhanyzom aztán átveszek egy kényelmes pamut rövidnadrágot és egy pólót. Lemegyek a konyhába, ahol anya már készíti a salátát a vacsorához, Thomas pedig a kertben grillezi a húst. Caleb a nappaliban focimeccset néz a tévében. Ha jól látom akkor a Chicago Bears játszik a Green Bay Packers ellen. Leülök mellé a kanapéra.

• Valami fontos meccs? - udvariasan érdeklődöm, bár egyáltalán nem izgat a foci, de tudom, hogy neki nagyon fontos.
• Az volt. De ez már egy régi meccs. Ismétlést adnak. Vasárnap kezdődik a szezonnyitó.
• Na, és te már felkészültél a sulis foci szezonra?
• Naná! Alig várom már! A legjobb formámban vagyok. - magabiztosan magyaráz.
• Azt látom. - felnevetek. - Melyik egyetemre fogsz jelentkezni? Gondolom a foci fontos szempont.
• Igen. Ezért akarok az Ohio State egyetemre menni.
• Én is oda szeretnék elsősorban jelentkezni. Pszichológia szakra.
• Akkor lehet legközelebb te fogsz városnéző körútra vinni engem. - hangosan felnevetünk, mire Thomas felénk fordul.
• Mi ez a jó kedv fiatalok? - kíváncsian kérdezi.
• Mila is az Ohio-i egyetemre készül. Ha mindketten bejutunk, ő lesz az idegenvezetőm - viccelődik Caleb.
• Jól hangzik. - boldogan mosolyog Thomas. - Kész a vacsora. Gyertek.

Mivel meleg az idő, ezért a teraszon terítünk meg, kint a grill mellett. Kellemesen telik a vacsora, jól érezzük magunkat. Beszélgetünk, nevetünk. Egy hirtelen jövő mély hang szakítja félbe a társalgást.

• Micsoda idilli családi hangulat. - Rhys a terasz ajtónak dőlve megvető pillantást mér ránk.
• Örülök, hogy itt vagy Rhys. Ülj le te is közénk. - kedvesen mosolyog rá anyám.

Helyet foglal az üres széken, ami velem szemben van. Bár nem értem miért teszi, hisz lerí róla, hogy egyáltalán nincs kedve a társaságunkhoz. Anya kiszolgálja őt, amit megköszön neki, aztán enni kezd. Próbálom kerülni a tekintetét, de nem egyszerű így, hogy előttem ül.

• Mi a helyzet az egyetemmel fiam? Sikerült felvenni a tantárgyakat? - kérdezi Thomas a fia felé fordulva.
• Persze. Minden simán ment. - Rhys vállat von. - Jövő héten már kezdődnek az óráim. - mondja lazán.
• Vasárnap indul a szezon. Itthon leszel? - érdeklődik Caleb a bátyára nézve.
• Ahogy mindig. - kacsint az öccsére, aki boldogan mosolyog vissza rá. - Na és milyen volt a városnézés? - kérdezi két falat között. Egy röpke pillantást vet rám, aztán az öccsére szegezi tekintetét.
• Jó volt. - vágja rá Caleb.
• Nagyon más, mint Columbus, de tetszik. - halványan elmosolyodom, mire ő kifejezéstelen arccal néz továbbra is rám. Ez az ember jégből van.
• Ne nagyon szokj hozzá. - undorral az arcán, veti oda nekem.
• Hogy mondtad? - felhúzott szemöldökkel kérdezek vissza, mint aki nem hallotta az előző mondatát.
• Szerintem hallottad. Ne tervezzetek hosszú távra itt az anyáddal. - folytatta flegma stílusban a mondandóját. Mire válaszolhattam volna, Thomas az asztalra csapott.
• Ebből elég legyen, Rhys! - kiabált a fiára.
• Nekem elment az étvágyam. - szúrós tekintettel mérte végig az asztalnál ülőket, aztán felállt és bement a házba.
• Köszönöm a vacsorát. Most felmennék a szobámba. Fárasztó volt ez a nap. - mondom, és felállok az asztaltól.
• Ne vedd magadra, amit mondott! - gyengéd hangon szól Thomas, mire én bólintok, aztán távozom.

A szobámba fel-alá mászkálok mérgemben. Rhys egyszerűen elviselhetetlen. Calebbel csodás napot töltöttünk együtt, és a vacsora is remek volt, amíg meg nem jelent és tönkre nem tette. Mit vétettünk anyával ellene, hogy ennyire gyűlöl minket? Velem eddig még soha senki nem volt ennyire goromba, mint ő. Én általában jól kijövök mindenkivel, mert barátságos és kedves vagyok, de ő totálisan elutasító velem szemben. Még kezet fogni se volt hajlandó velem. Ha mosolygok rá, fapofát vagy éles pillantást kapok viszonzásképp. Nála kedvességgel semmire sem megyek.

Azt hiszem ideje taktikát váltanom. Nagyon téved, ha azt hiszi, hogy csendben tűrni fogom a piszkálódását.

Még nem tudja, hogy kivel húzott ujjat, de hamarosan rá fog jönni!