Első fejezet

Mila

A kocsi lassan gurul végig a felhajtón, anyám elfordítja a kulcsot és a motor leáll. Csak ülünk tovább az autóban, egyikünk sem mozdul. Mindketten tudjuk, hogy amint kiszállunk, minden megváltozik. Ez egy új kezdet.

A szélvédőn keresztül nézem az előttem lévő házat.

Nem hivalkodó, de nem is olyan, ami mellett az ember csak úgy elsétál. Kívülről világos kőburkolat fedi, a bejáratnál két hatalmas fehér oszlop áll, letisztult, modern stílusú és hatalmas ablakai vannak. Tökéletesen megtervezett épület. Thomas munkája fedezhető fel benne. Precíz és pontos, mindennek megvan a maga helye és funkciója, semmi felesleg.

• Szóval… ez lenne a Callahan-ház. Az új otthonunk. - fordulok anyám felé bizonytalansággal és félelemmel a hangomban.

Nagy levegőt vesz és megfogja a kezemet.

• Tudom, hogy nem könnyű ez most neked. De biztos vagyok benne, hogy jól fogod magad itt érezni. - megsimogatja a kézfejemet, miközben halvány mosolyra húzza a száját.

Thomas és anyám körülbelül hat hónapja ismerkedtek meg egymással és most úgy döntöttek, hogy együtt akarnak élni. Egy napon Thomas besétált anyu virágüzletébe és azóta elválaszthatatlanok. Szerelem volt első látásra.

Apám még a születésem előtt lelépett. Anna az anyám egyedül nevelt fel engem. A tizennyolc év alatt voltak próbálkozásai férfiakkal, randizgatott, de egyik sem volt komoly. Viszont Thomas más, látom rajtuk, hogy igazán szeretik egymást. Éppen ezért nem ellenkeztem amikor a gimi utolsó évében anyám kitalálta, hogy Columbus-ból a szülővárosomból ide költözzünk Naperville-be.

Nekem ő a legfontosabb. Megérdemli, hogy végre boldog legyen egy férfi mellett.

Thomas-szal többször is találkoztam ezalatt a fél év alatt. Kedves, magabiztos, jóvágású férfi, aki két évvel idősebb anyámnál. Építész, saját cége van itt Naperville-ben, ezért is döntöttek úgy, hogy mi költözünk ide. Odahaza anyunak volt egy saját virágüzlete amit önerőből hozott létre. Nagyon büszke vagyok rá, hogy egyedülálló anyaként sikeres vállalkozást is tudott vezetni. A költözés miatt el kellett adnia, de itt már sikerült megvásárolni az új üzletet, már csak be kell rendezkednie és megnyithatja.

Hosszú magányos évei után most végre rátalált egy igazi társra, és én nem fogom megfosztani ettől. Még akkor sem hogyha utálom ezt az egész helyzetet. Ott kellett hagynom az otthonomat, amit mindig is ismertem, hogy egy idegen helyen éljek tovább, ismeretlen emberekkel egy házban. Ráadásul az egyetlen barátnőmtől távol akit még a gimi első évében ismertem meg, és az évek során egymáshoz nőttünk. Sajnos az új körülmények sikeresen elválasztottak minket egymástól. De megbeszéltük, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot és amikor csak tudjuk meglátogatjuk egymást.

Félek ettől a hatalmas változástól, de igyekszem pozitívan állni hozzá anya kedvéért. De sok mindennel szembe kell nézzek. Eddig anyával ketten éltünk, csak ő volt nekem. Most viszont három új taggal bővül a mi kis családunk.

Thomas özvegy. Öt éve halt meg a felesége egy autóbalesetben. Két fiát azóta egyedül neveli. Nem ismerem őket. Csak annyit tudok, hogy Caleb velem egy idős és focizik. Rhys-nek pedig ez az utolsó éve az egyetemen. Építésznek tanul, mint az apja. Anya találkozott már velük többször, de nem beszélt róluk nekem sokat. Tartok attól, hogy vajon ők hogyan fogadnak majd engem.

Kissé elmerülök a gondolataimban, amit anya hangja szakít félbe.

• Most már ideje bemenni. - kiszáll a kocsiból, én pedig követem őt.

Ahogy elindulunk a bejárat felé, már Thomas nyitja is az ajtót nekünk.

• Végre itt vagytok! Már azt hittem, hogy ki se fogtok szállni az autóból, olyan sokat ültetek ott. - átkarolja anyám derekát és egy rövid csókkal üdvözli őt.
• Elnézést. Egy kicsit elkalandoztam. - szabadkozom.
• Semmi baj. Örülök, hogy itt vagytok.

A házba lépve egyből feltűnik, hogy mennyire világos, ami a falak árnyalatának és a hatalmas padlótól plafonig érő ablakoknak köszönhető. A padló meleg faborítású, balra van a lépcső, ami felvezet az emeletre, jobbra pedig a konyha, étkező és a nappali egyben. A nappaliból nyílik egy teraszajtó a hátsó kerthez, ahol grill és medence van. A konyha modern és letisztult, a konyhasziget pont a legjobb helyen áll, ahol kényelmesen körbe lehet járni. Az étkezőben hatalmas világos fa ebédlőasztal és hozzá illő székek vannak. Mindennek megvan a tökéletes helye, úgy ahogy annak egy építész otthonában lennie is kell. Thomas-t megismerve nem is számítottam másra. Igazából nagyon is otthonos, de még nem voltam biztos abban, hogy mennyire lesz majd ez a hely az én otthonom is.

Miután körbejártuk a földszintet, anyával felmegyünk az emeletre, hogy megmutassa a szobámat. Amit legelőször meglátok amikor belépünk, az a hatalmas franciaágy. Már régóta vágyom egy nagyobb ágyra. Columbusban a lakásunkban csak egy egyszemélyes ágyam volt, ami számomra túl kicsi volt, mert imádok terpeszkedni és sokat forgolódok álmomban. Ezért nagyon megörülök amikor meglátom. Az ágy melletti éjjeliszekrényen friss fehér tulipánok vannak egy vázában. Aztán tovább sétálok, látom, hogy egy íróasztal is kapott helyet, meg egy teljes falat eltakaró dupla ajtós ruhásszekrény. Mikor megpillantom az erkélyt, még nagyobb mosolyra húzódik a szám. De a legnagyobb meglepetés akkor ér, amikor anyám kinyit egy ajtót ami mögött a saját fürdőszobám van, amit csak én használok és ráadásul egy hatalmas kád van benne. Egyszerűen fantasztikus. Odahaza nekünk csak egy zuhanyzós fürdőszobánk volt. Nekem ez maga a mennyország.

• Na, hogy tetszik? - érdeklődik.
• Ez gyönyörű. - mosolygok rá és megölelem.
• A szomszédos hálószoba Rhys-é és a veled szemben lévő pedig Caleb-é. A mi hálószobánk a földszinten van. - tájékoztat, és közben Thomas felhozza a bőröndömet a kocsiból.
• Most hagyunk berendezkedni. Vacsoránál találkozunk. Addigra a fiúk is hazaérnek és velük is megismerkedhetsz. - egy puszit nyom az arcomra, aztán elmennek.

Amint elhagyják a szobát vigyorogva terülök el a hatalmas ágyamon. Pár percig bámulom a plafont, aztán felülök és újra végigjár a szemem az egész szobán.

Egyszerűen imádom.

Kisétálok az erkélyre, hogy megnézzem a kilátást. A hátsó kertre néz, ahol a medence van, kerti bútorok és egy grillező rész. A szomszéd szobának, ami anyám elmondása szerint Rhys-é szintén van egy erkélye. Mivel Chicagóba jár egyetemre, ami körülbelül egy órányira van innen kocsival, ezért nem kollégiumban lakik.

Visszamegyek a szobába, a bőröndömet az ágyra teszem és elkezdek mindent kipakolni belőle. Nem hoztunk sok dolgot el a lakásunkból anyuval. Csak a ruháinkat és a személyes tárgyainkat. Minden más felesleges lett volna, hiszen itt minden meg van.

Miután végzek a pakolással, előveszem a telefonomat és lehasalok az ágyra. Liza a legjobb barátnőm írt nekem.

Liza: Remélem rendben megérkeztetek a házhoz. Küldj majd képeket, ha már berendezkedtél. Már most hiányzol!

Azonnal csinálok is pár képet a szobáról és válaszolok neki.

Én: Te is hiányzol! Eddig minden szuper. Ez lenne a szobám.

Szinte rögtön jön is a válasz.

Liza: Ez most komoly? Te mázlista. Na és milyenek a fiúk?

Én: Majd vacsoránál fogok találkozni velük. Remélem jól fognak fogadni.

Liza: Ne aggódj! Nem lesz gond. Te imádnivaló csaj vagy.

Én: Csak úgy, mint te! Most lépek, mert lassan vacsi idő van. Drukkolj nekem!

Liza: Szorítok! Puszi!

Kimegyek a fürdőszobába, hogy kicsit felfrissítsem és rendbeszedjem magam evés előtt.

Miután végzek a fürdőben lemegyek a földszintre, ahol Thomas és anya nevetgélve készítik a vacsorát a konyhában. Melegség járja át a szívem amikor rájuk nézek és mosolyra húzódik a szám. Közelebb megyek hozzájuk és leülök az egyik bárszékre a konyhasziget elé velük szemben.

• Finom illata van. Mi lesz a menü? - érdeklődöm, már korog a gyomrom az éhségtől.
• Lasagne - válaszol anyám.

Közben nyílik a bejárati ajtó, valaki dübörgő léptekkel tart a konyha felé.

• Megjöttem! - kiabálja.

Mosolyogva, de kissé fáradtan áll meg velünk szemben. Vállán sporttáska van, valószínűleg edzésről jöhetett. Haja rövid és világosbarna, csak úgy, mint a szeme színe, az arca helyes és kedves. Na és persze izmos, de egy focistától nem is vártam mást. Ő biztosan Caleb.

• Szia! Mila vagyok! felállok a bárszékről, hogy üdvözöljem őt.
• Szia! Caleb. - széles mosolyra húzza a száját.

Ledobja a válláról a táskát, aztán leül mellém.

• Milyen volt az edzőtábor? - érdeklődik Thomas.

Caleb nagyot sóhajt.

• Fárasztó. Mit eszünk? Farkas éhes vagyok.
• Lasagne készül. - mondja anyám, amire Caleb szeme felcsillan.
• Az a kedvencünk Rhys-szel! - csapja össze a tenyerét miközben végig nyalja az ajkát, úgy, mint aki már alig várja, hogy megkóstolhassa az ételt.
• Ezért készítem. - nevet anya.

Caleb felém fordul.

• Anna azt mondta, hogy egyidősek vagyunk, úgyhogy osztálytársak leszünk a suliban. - mosolyog rám barátságosan.
• Igen. Én is így tudom. - bólogatok.
• Biztos nehéz lehet az utolsó évedben sulit váltani. - együttérzően néz rám. - De ne aggódj! Majd megmutatok mindent, és segítek amiben kell.
• Köszönöm. Ez kedves tőled. - megnyugszom a közvetlenségétől, és eltűnik az idegesség ami eddig bennem volt a találkozás miatt.
• Kész a vacsora! - szól Thomas. - Üljünk az asztalhoz.

Calebbel és Thomas-szal helyet foglalunk, anyu pedig tálalja a vacsorát, aztán ő is leül közénk.

• Rhys hol van? - érdeklődik Thomas a fiára nézve.

Caleb vállat von.

• Nem tudom. Talán később jön.

Thomas összeráncolja a szemöldökét, de nem mond semmit.

A vacsora jó hangulatban telik. Mivel anyu azt mondja, hogy nem kell segíteni a mosogatásban és a rendrakásban, így Caleb és én elindulunk az emeletre.

• Hogy tetszik a város? - kérdezi miközben a lépcsőn haladunk felfelé
• Még nem sokat láttam belőle, de nagyon szép.
• Ha gondolod holnap elmehetünk városnézésre.
• Az nagyon jó lenne. - megörülök a felajánlásnak.
• Na, és a szobád milyen?
• Tökéletes. Sokkal szebb, mint a régi. - áradozok neki, aminek láttán elmosolyodik.

Mikor mindketten a szobánk ajtajához érünk egy pillanatra megállunk.

• Remélem jól fogod magad érezni itt. Ha bármiben segíthetek csak szólj.
• Köszönöm. Ez kedves tőled. - a kilincsre teszem a kezemet, de egy pillanatra megtorpanok. - Tudod nagyon féltem a találkozástól. De kellemesen csalódtam.
• A szüleink boldogok együtt, és én ennek örülök. Kedvelem Annát és te is kedves lánynak tűnsz. Ez most már a ti otthonotok is. - halvány mosolyra húzza az ajkát és bemegy a szobájába.

A szobába érve a ruhásszekrény felé veszem az irányt. Kiveszem a pizsimet amit az ágyra teszek és bevonulok a fürdőbe. Megengedem a kádba a vizet és belecsepegtetek a levendula illatú tusfürdőmből. Imádom ezt az illatot.

A tükör elé állok kifésülöm a kissé göndör, kócos, vállig érő barna hajamat, aztán kontyba fogom. Lemosom a sminkemet az arcomról, majd levetkőzöm és elmerülök a kádban.

Élvezem ahogy a kellemesen meleg víz és a hatalmas habok kényeztetik a testem.

Isteni érzés.

Megkönnyebbülést érzek, mert Caleb kedvesen fogadott engem. Ha ő és Thomas ilyen barátságosak, akkor biztos Rhys is hasonlóképpen fog majd hozzám viszonyulni.

A fürdő teljesen ellazított. Miután végeztem, magamra veszem a kikészített pizsamámat és befekszem az ágyamba. Elveszem a telefont az éjjeli szekrényről, hogy írjak Lizának.

Én: Találkoztam Calebbel. Nagyon kedves srác. Holnap megmutatja a várost.

Liza: Na látod. Mondtam, hogy ne izgulj!

Leteszem a telefont és előveszem a távirányítót. Keresek egy vígjátékot a Netflixen, aztán egy kis idő múlva el is nyom az álom.

Reggel kipihenten, mosollyal az arcomon ébredek. Az ágy nagyon kényelmes, ezért szuperül aludtam az éjjel.

Kimegyek a fürdőbe mosakodok, kifésülöm a hajamat, aztán a szekrényhez megyek. Rövid farmernadrágot és fehér trikót veszek magamra. Mivel augusztus közepe van így még meleg az idő, sőt túlságosan is. Pedig egy hét múlva már kezdődik a suli.

Elindulok a földszintre, hogy megigyam a szokásos reggeli kávémat és elkészítsem reggelimet.

A konyhába érve egy idegent találok, ami váratlanul ér, ezért egy pillanatra megállok. Rövidnadrágban, meztelen felsőtesttel áll háttal nekem, és a hűtőben kotorászik. Lassan közeledem felé, miközben alaposan végigmérem őt hátulról. Széles, izmos vállai vannak, és erős karjai amit tetoválások borítanak, de nem tudom kivenni, hogy pontosan mik lehetnek. Kivéve egyet, egy fekete rózsa van a jobb kézfejére varrva. A konyhasziget eltakarja teste többi részét, de feltételezéseim szerint azok is hasonlóan kidolgozottak lehetnek.

Mikor a konyhapulthoz érek megköszörülöm a torkomat.

• Jó reggelt! - köszönök neki.

A hangomra megfordul, és ekkor láthatóvá válik számomra az arca is. Sötétbarna rövid haja van, a szemei sötétek, szinte feketék, és úgy néz rám, mint aki élve akarna elhamvasztani. Egy pillanatra megijedek ettől a tekintettől, de erőt veszek magamon.

• Mila vagyok. - nyújtom felé a kezemet. - Te biztosan Rhys. - próbálok magabiztosnak és határozottnak tűnni.

Végignéz rajtam sötét tekintetével, a mellemnél egy pillanatra leragad, a szája kissé megrándul. Nem fog velem kezet. Szó nélkül elfordul tőlem és elsétál.

• Be se mutatkozol? Ez nagyon kedves. - kissé feszülten szólok utána, mire megáll, és visszanéz rám.
• A nevemet már tudod. És nem vagyok kedves. - mély hangján szól, aztán ott hagy.

Megrázom a fejemet, aztán a kávégéphez megyek. Miközben várom, hogy elkészüljön, azon morfondírozom, hogy talán tegnap elhamarkodottan ítéltem meg a helyzetet. Úgy tűnik még sem örül mindenki az ittlétünknek.

Mit is gondoltam?! Túl szép lett volna. Azt hiszem, ma reggel megismertem a Callahan család fekete bárányát.